2015. március 25., szerda

Ötödik fejezet


Ha Keevan abban is reménykedett, hogy hamarosan elszabadulhat, hát tévedett. Mintha Valka megérezte volna lánya gondolatát mi szerint, hamarosan elszökik, isten tudja, hogy pontosan hova, egy csomó munkát akasztott a nyakába. Először is segítenie kellett Hablatynak nyergeket csinálni. Ezzel még nem is lett volna problémája. A gond ott kezdődött, hogy miközben a bátyja azzal volt elfoglalva, hogy a falusiak kívánsága szerint készítse el a szerszámokat, addig neki el kellett beszélgetnie, mosolyogva, az éppen adott vikinggel. Voltak, akik egy idő után kapcsoltak és rá jöttek, hogy egy "Jó napot!"-on kívül mást nem fognak tudni kihúzni belőle. Esetleg ha valaki nagyon akadékoskodott, Keevan még hozzá tett annyit, hogy "Szép napunk van, ma nem gondolja?".
A hibbantiaknak hamarosan született egy nem kimondottan pozitív véleménye a lányról. Valahogy ezen a frissen feltűnt, furcsa sárkány sem segített. Az állat, bár nem jött be a műhelybe, mégis nem túl messze pihengetett az árnyékban. Keevant nem zavarta túlzottan. Úgy volt vele, amíg nem fal fel senkit addig nincs gond (hála az isteneknek, kiadós reggelit kapott), meg aztán a hely ahova Hablaty állította, tökéletes volt arra a célra, hogy rajta tartsa a szemét. Figyellek te huncut. Nehogy azt hidd, hogy nem.
Dél körül, mikor már a lány minden tagja teljesen elgémberedett, bátyja végre úgy döntött, hogy nagyon köszöni a „sok segítséget”, de innentől kezdve magától is boldogul.
- Nincs mit. - morogta húga. Hablaty komolyan elgondolkodott azon, hogy ne húzza-e fejbe a lányt (ha így beszél vele a tulajdon testvére, mégis hogyan lesznek képesek tisztelni őt a vikingek?). De aztán eszébe jutottak az anyja szavai, mi szerint: légy vele türelmes, kicsit talán nehéz a természete, de ha jobban megismeritek, egymást biztos jól ki fogtok jönni.
- Remélem, hogy máskor is el tudunk tölteni ketten egy kis időt. - folytatta a fiú. A vörös hajú lány felvonta a szemöldökét. Tekintete ezt üzente: ezt te sem gondolod komolyan ugye? Tanulj meg jobban hazudni! A törzsfő bizonyságkép még rá is mosolygott, de a lány csak leintette. Ne is strapáld magad. Névtelen észrevette, hogy Keevan elindult, ezért felállt és utána kocogott.
Maeve eközben egész nap azon volt, hogy elkerülje a vikingek tanácskozó helyét. Tudniillik az ő feladata az lett volna, hogy a közelgő ünnepre tekintettel segítsen feldíszíteni azt. Ám azonban egy reggeli találkozásnak köszönhetően, minden ünnepi hangulata eltűnt. Minden úgy kezdődött, mint minden olyan nap, amikor nem tudott mit kezdeni magával. Miután Valkába próbált egy kis lelket önteni és megnyugtatni őt, rá jött, hogy mindketten akkor járnának a legjobban, ha valamivel elfoglalnák magukat. Itt született meg a tökéletes ötlet. Astrid, még nővére megérkezése előtt sokat panaszkodott neki arról, hogy szinte semmi segítsége sincs, és nagyon örülne, ha valaki egy kicsit elvállalna a rászakadó munkák tömkelegéből. Szóval mi sem volt egyszerűbb, mint beszervezni magát és az anyját. Hajnali négy és öt között lehetett, mikor csak úgy beugrott Hoffersonékhoz és megkérdezte, hogy hol találhatja a díszeket. A lány motyogott valamit félálomban, hogy ott kell lennie valahol a tanácskozó terem közelében esetleg bent. Maeve mosolyogva köszönte meg neki a választ. Ahhoz képest, hogy hajnal volt meglepően nagy volt a tömeg. Vagyis alig hat ember császkált a faluban, az arcukon az életkedv egy morgós medvéhez volt hasonlatos. Maeve a maga derűs kisugárzásával kitűnt közülük.
A lány nagy nehezen betolta a nehéz faajtókat, majd neki állt megkeresni az ünnepi kellékeket. Először a Május fát kellett megtalálnia, hogy haza vigye, aztán Valkával valahogy rendbe hozzák. Maeve végig nézett az tágas termen. Nem talált mást, mint egy szú ette botot, amin molyrágta szalagok függöttek. A lány oda sétált hozzá és érdeklődve szemlélte azt.
 -Hm. - dünnyögte - lehet, hogy ujjat kellene csinálni?- megpróbálta felemelni, de meglepetésére még csak megemelni sem bírta. - Ne fogsz ki rajtam te hülye bot. - morogta egyre emeltebb hangnemben. - ahhoz előbb kell felkelned. Mindjárt meglesz...
- Ne segítsek?- szólt egy hang a háta mögül. Maeve összerándult és elengedte a Május fát, ami erre a dominó elvet követve nyomban el is dőlt. Thor nemes alsógatyájára gondolta magában zavartan. Gyorsan füle mögé simított egy elszabadult tincset, ami eddig a szemébe lógott. Megfordult, hogy jobban szemügyre vehesse a kérdezőt. Legnagyobb meglepetésére egy nagyjából vele egy korú fiú volt. Az ifjúnak, hosszú barna haja volt, amit össze is fogott, arcán néhány napos borosta látszott. Kék szemei a lányt pásztázták. Nagyjából egy fejjel lehetett magasabb Maevnél, mindenesetre a lány az álláig érhetett.
- Ööö...- kezdte a barna hajú lány kicsit kábán. - Igen...  persze megköszönném. -
A fiú rámosolygott Maeve pedig úgy érezte, hogy a mínusz fokok ellenére most mintha meglepően felmelegedett volna a levegő.
Együttes erővel valahogy felállították. Majd némi szitkozódás és erőlködés közepette csak elindultak az ajtó felé. Kész csoda, volt mire kijutottak azon. 
- Hogy lehet ez ilyen nehéz? – kérdezte értetlenkedve a lány.
- Nem tudom. – szuszogta a fiú. – De nagyon érdekelne.
Hírtelen Tollas jelent meg a háttérben. Amint észrevette gazdáját, felé vette az irányt. Valószínűleg azzal a céllal, hogy hamarosan leteríti a lábáról. A sárkány körbe ugrálta a párost, majd érdeklődve megszaglászta az ifjút. Mintha csak valami rossz szagot érzett volna elfintorodott és arrébb ment.
- Büdös volnék? – érdeklődött a srác, mire csak a sárkány felmorrant. Valószínűleg helyeslően. Maeve csak magában mosolygott a helyzeten. Ilyen sem volt még.
A lény várakozóan nézett a lányra.
_ Mit vársz tőlem? – kérdezte az. – Hagyjak itt csapott papot és vigyelek el téged egy körrepülésre? – Tollas újra csak morrant egyet. - Nem tudom, hogy észrevetted-e de egy kicsit el vagyok foglalva. Mit szólnál ahhoz, ha egy kicsit később mennénk el?
A róka arcú sértődötten csapta fel a farkát, majd más elfoglaltság után kutatott. Később, mint ez kiderült, ez az elfoglaltság nem volt más, mint a rendkívül fontos reggeli szerzése. Hiszen a nap legfontosabb étkezése a reggeli.
A sárkány egy jó adag frissen szerzett hallal, szemlélte gazdája és a „büdös” fiú szenvedését. Mint kiderült büdöskének neve is volt.
- Egyébként Lughnak hívnak és a téged? – a lány szusszant egyet majd megnézte, hogy vajon milyen messze lehet tőlük a háza.
- Maeve vagyok.
- Értem. És mond csak Maeve hova is kell vinnünk ez a fát? – a lány hírtelen felszisszent mert egy szálka bele ment a kezébe. Azonban viking lévén nem sokat törődött vele. Majd otthon kiszedi döntötte el magában.
- A törzsfő házában lakom. - válaszolt a lány. Már nincs sok hátra, már nincs sok hátra. Mantrázta.
- Hablaty Haddock húga vagyok. – Lugh elengedte a Május fát. Egy szempillantáson múlott csak, hogy nem a lány lábára érkezett.
- Héj! – kiáltott fel, amaz felháborodottan. A fiú azonban még csak nem is reagált rá. Hátat fordított neki és elindult az ellenkező irányba.
- Barom. – kiáltott utána, de az mintha meg sem hallotta volna.
A lány nagyot sóhajtott, most hogy fogja ezt ő egyedül elcipelni? Szerencsére megjelent a színhelyen valaki, akivel lehet, hogy a kezdetektől fogva könnyebben ment volna a cipekedés.
Tollas szelíden gazdájához ügetett, majd mintha csak pehelysúlyú lett volna szájába kapta a botot és elindult vele a ház felé.
- Tudod, ezt egy kicsit előbb is csinálhattad volna - dünnyögte letörten gazdája, majd követte a sárkányt.
Mikor haza ért két nem várt vendég is fogadta. Az egyik egy torzom borz, vörös hajú lány, a nővére személyében. A másik pedig egy monumentális fekete sárkány volt.
Amíg Keevan a kovácsműhelynél rostokolt, addig húga ki sem volt hajlandó mozdulni a háza tájékáról. Ha tehette volna, még csak a házból sem megy ki, de mivel az a hülye Május fa, nem fért be, erre nem volt lehetősége.
Így azzal voltak elfoglalva, hogy Valka és ő kicserélték a szalagokat és újra festették a fa részt. Hamarosan Keevan és Névtelen is csatlakozott hozzájuk. A vörös hajú lány kedvetlenül szedte a régi szalagokat, majd tette fel az újakat. Fel lehetett tenni a kérdést, hogy vajon hány szalag lehetett azon a nyamvadt díszen, ha még délben sem tudtak végezni vele.
- Már nincs sok hátra. – bíztatta őket az anyjuk.
- Reménykedjünk. –suttogta Maeve.
Hírtelen feltámadt a szél az arcukba csapva a sok millió kis anyag darabot. Viharbogár jelent meg előttük, a hátán Astriddal.
- Ti meg mit csináltok? – kérdezte meglepetten a lány. 
- Ez a régi Május fa. Halvérék elmentek az erdőbe, hogy ki vágjanak egy másikat, hogy ujjat készítsünk belőle. A régi már elég rossz állapotban volt. Bár ahogy látom ezt, sikerült nagyjából rendbe hoznotok. – Maeve lefejelte nővére vállát.
- Most szólsz? – kérdezte kimerülten..
- Sajnálom. –mondta a szőke hajú lány zavartan. – Hát legalább itt is lesz egy. – megpróbált egy kicsi reményt önteni beléjük. Ha már ennyit vesződtek vele.
Egyedül Valka nem tűnt letörtnek.
- Na, gyerünk lányok, nyomás díszíteni.
Maeve szokatlanul morgós volt egész nap. Keevant nagyon érdekelte, hogy vajon mi lehet ennek az oka. Hamarosan a választ is megkapta.
Húga éppen egy nagy kosár hallal egyensúlyozott, Névtelen és Tollas számára amikor, neki ment valaki. A lány megbotlott és csak egy halszálon múlt, hogy nem esett a fejére, egy gyönyörű tőkehal, mivel az a lány feje helyett, Tollas szájában landolt.
- Ne segítsek? – kérdezte egy ismerős hang.



 Remélem, hogy tetszeni fog nektek! A tavaszi szünetben, ígérem hozok nektek egy hosszabb fejezetet. Nagyon köszönöm a figyelmeteket! :)

9 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  2. Mikor lesz új rééééééész??

    VálaszTörlés
  3. Kedves Annabel! Őszinte leszek eddig nem nagyon gondolkodtam rajta nem volt hozzá ihletem, így ha rágondoltam csak a fejemet vertem a falba. Van most némi elképzelésem, hogy mi lesz a következő fejezetben, de majd csak egy hét múlva tudom hozni. A megértésedet köszönöm és elnézést kérek a várakoztatásért. Bocsi

    VálaszTörlés
  4. Bevallom türelmetlen vagyok... Bizonyára nincs időd írni, az ihlet sem szállt meg, hát ez van... Én azért sajnálom hogy nem írsz. :((

    VálaszTörlés
  5. Kedves Annabell! Bevallom mostanában egyszerűen nem megy az írás, legalábbis ebben a történetben nem. Komolyan fontolgatom azt, hogy abba hagyom, de még nagyon ragaszkodom hozzá így nem jutottam dűlőre ebben. Várok valami isteni jelre, hogy hátha fejbe vág az ihlet vagy ilyesmi, de nem tudom. Kérlek bocsáss meg, még egy kicsit kérném a türelmedet. Hátha össze jön valami. Ha nem, akkor szólni fogok róla. Nagyon köszönöm, neked a és másoknak is akik olvastál a történetem, a sok türelmet és azt, hogy kitartottatok mellettem. Tudom tartozom nektek annyival, hogy próbálkozzak.

    VálaszTörlés
  6. Sziasztok! :)
    Meglepi nálam! :)
    http://szerelem-szarnyan.blogspot.hu/2015/05/dorothy-blog-award.html

    VálaszTörlés
  7. Mikor lesz új rész? Már több mint két hónapja nincs de én mindig reménykedek hogy majd talán kiadsz valamit a kezeid közül ... :(( Előre is köszi a választ.

    VálaszTörlés