Harmadik fejezet

Hibbant falva nevéhez méltón, kicsit őrült volt. Mindenhol sárkányok repültek, hátukon emberekkel vagy anélkül. Egyesek éppen kergették kis kedvenceiket, valami olyan ürügy miatt, mint mondjuk fürdetés vagy fogorvos. Keevant mégis lenyűgözte, az egész. Tetszettek neki, a kis, színes tetős házak, a kilátás a tengerre, a Plépofát ábrázoló szobor, sőt még a kovács műhely is. Hablaty eközben rendíthetetlenül magyarázott, úgy nagyjából mindenről. A bébi sárkányok fogzásától kezdve, a sárkány masszírozók ötletéig. Éppen ott tartott, hogy nem mindegy, hogy a sárkány hasát lószőr vagy gyapjú kefével, tisztítják, mert egyeseknek érzékeny rá a bőrük. Amikor ezt ecsetelte, szemrehányó pillantásokat küldött sárkánya felé. A vörös hajú lányt, nem igazán fogta meg, a kefe minőségekről szóló monológ, figyelmét, az éjfúria kötötte le.

• Mi a neve? - kérdezte. Közelebb ment az állathoz, kezét felemelte jelezvén nem rossz szándékkal érkezik.
• Már, mint minek?
• A sárkányodnak. - talán most először nézett a lány, Hablaty szemébe. A fiúnak meggyőződése volt, hogy ennyit még nem is beszélt vele. Öt szó, új rekord.
• Fogatlan, de....- nem tudta befejezni a mondatot, mert húga máris neki állt az említett sárkány simogatásához, amit amaz meglehetősen jól tűrt.
• Ki ez a okos pici sárkányocska, hát te vagy az édeske. Olyan kis értelmes fejed van, na meg nagyon szép szemed. - gügyögte a lány. Maeve aki eddig nem igazán szólt hozzá a beszélgetéshez, -Keevan szerint több mint valószínű volt, hogy nyitott szemmel aludt- rá vetette magát az éjfúriára és a hasát kezdte el vakargatni.
  A fiú dünnyögött valami olyasmit, hogy őt sosem hallgatja meg senki. Ezt beigazolva egyik lány sem tulajdonított neki túl nagy figyelmet. Ebben pillanatban, megjelent Astrid és vele a kis csapat is. A sárkánylovasok érdeklődve pillantottak a két lány felé. Maeve még ismerős is volt számukra, de a szürke szemű egyáltalán nem. A lányok között eltéveszthetetlen volt a hasonlóság. Ugyan olyan arcforma, a vonásaik hihetetlenül hasonlítottak a egymáséra, na meg az orruk. Az ikreknek ugyanolyan manós orra volt, ami érdekes módon hasonlított Hablatyéra is, bár a fiúnak kicsit krumplibb volt. Keevan felnézett rájuk. A lány szemében volt valami, amit Astrid a haldokló állatokéhoz tudott volna hasonítani. Ugyan az a reménytelen harag sütött belőle. Emellett volt benne valami megtörtség de egyben némi elszántság is. A tekintete ezt üzente az egész világnak, nem baj, hogy haldoklom ti is jöttök velem a másvilágra. Mindez azonban egy pillanatig tartott csak csupán, ugyanis a vörös hajú lány megszakította vele a szemkontaktust.
  Maeve mosolyogva feléjük intett.
• Szia Astrid, Kőfej, Fafej, Halvér.....Takonypóc.- a lány az utolsó nevet úgy mondta, mintha tüzes vassal égették volna a nyelvét.
• Szevasz bébi!- köszönt vissza a fiú és rávillantott egy szerinte macsó – Maeve szerint inkább partra vetett, hulla, tonhal- mosolyt. Keevan megajándékozta a srácot az úgynevezett „ha még egyszer rá nézel a húgomra meghalsz” pillantásával. Takonypóccal nem fordult eddig túl sokszor elő, de most megfagyott a vér az ereiben. De mivel, hogy ő egy vérbeli Casanova volt, s saját véleménye szerint ellenállhatatlan sármmal is rendelkezett, ezért a lány reakcióját csak féltékenységnek emellett a az ő csodás külseje által okozott soknak tudta be. Való igaz az ifjú szaga valóban felért egy sokk hatással.
• Helló Vöröske, mi még nem találkoztunk, a nevem Takonypóc. - Keevan mustrálóan végig mérte. Felvonta a szemöldökét.
• Vöröske? Ennél jobb becenév nem jutott az eszedbe? - A lányról csak úgy sütött a lenézés, Hablaty nem is értette, hogy barátjában, hogy nem tudatosult az a tény, hogy a húga (THOR NEMES BUNDA BUGYIJÁRA A HÚGA) mélységesen lenézte őt. Takonyka azonban nem adtam fel sőt a zavar legkisebb hírnöke is messze távol maradt tőle.
  - Ha nem tetszik a neved akkor mondj egy másikat amin szólíthatlak! - A lánynak itt fogyott el a türelme.
• Na idefigyelj Póci ha nem szállsz le rólam felküldöm az orrodat a seggedbe, világos voltam?! - a lány tekintete arról árulkodott, hogy tényleg képes lenne rá és meg is tenné, így inkább a „Tüzest” ahogy az említett barom sikeresen elkönyvelte magában egyenlőre békén fogja hagyni. Ez nem jelentette azt, hogy így is tett.
  Hablaty eközben Astriddal beszélgetett.
• Nem tehetek, róla de anyám meg akar ismerni. - Astrid szeretett tejesen végig simított a fiú arcán. Őt láthatóan ez egyáltalán nem rázta meg.
• Mit szólnál ahhoz, ha ma együtt vacsoráznánk?- a fiú megfogta a lány kezét.
• Meghívatod magad hozzánk? - a fiatal törzsfőnök csibészien elmosolyodott.
• Miért is ne?- felelte szerelme. Közelebb húzta magához. Ajkaik már éppen összeértek volna, amikor Kőfej közéjük furakodott.
• Mikor lesz a vacsi?
• Milyen vacsi?- kapta fel a fejét Fafej.
• Valaki kaját említett? - kapott az alkalmon Halvér is.

Hablaty beletörődötten vette tudomásul, hogy ez van. Nincs mit tenni.

• Gyertek át napnyugtakor- mondta egy vízi hulla lelkesedésével.

Keevan ki vette anyja kezéből a a fakanalat.

• Inkább én anya- sóhajtott fel. Volt ön kritikája tisztában volt vele, hogy nem egy konyha tündér, de még mindig otthonosabban mozgott a konyhába, mint az anyja vagy a húga. Csendben neki állt a hal elkészítéséhez. Eközben Maeve krumplit pucolt. Valka sokáig nézte vörös hajú gyermekét. Tudta, hogy nincs értelme kikérdezni lányát arról, hogy hol a szent fazékban leledzett, mikor Hablaty rájuk talált. Tisztában volt vele, hogy úgyis valami homályos válasszal kéne beérnie. Az ikrek láthatóan feszült volt. Maevenek az járt az fejében, hogy mi lesz ha nővére szembe találja majd magát Erettel. Valószínűleg nem fog nagyokat tapsolni örömében vagy a fickó nyakába ugrani. A lányok szemében a sárkány vadász nem volt több egy közönséges gyilkosnál.
  Maeve undorodva meredt a hallra. Nem tartozott a kedvenc étkei közé. Sőt mi tagadás utálta, mint a sárkány ganéjt.
  Keevan végzett a sügér megpucolásával. Ő különösen nem viszonyult sehogy sem ehhez az étel fajtához. Úgy volt vele, hogy megteszi. A tűzhely feletti rácsokra helyezte a hal csíkokat és megmosta a kezét.
  Kis idő múlva miután végeztek a főzőcskézéssel, és Tollas megszabadította őket néhány kopoltyús baráttól, végül Hablaty is megérkezett.
  Néhány perc múlva már mindenki befutott, ezért Valka megterített. Kőfej megszólalt.:
• Várj, egy adagot tegyünk félre, még átjönne valaki. - a lány hirtelen bíborba forduló arcszínezete alapján a névtelen gyerek, biztosan közel állhatott szívéhez. Hablaty édesanyja felvonta szemöldökét de nem mondott semmit. Ő sejtette, hogy kiről van szó. Reménykedett benne, hogy kibírják ezt a vacsorát különösebb vérengzés nélkül.
  Mindenki némán meredt a tányérjára, melyen az étel nyugodott. Valka megforgatta szemeit.
• Nyugalom a lányaim főztek, engem a közelébe sem engedtek.- a vendégek egyszerre vetették magukat a kajára.
  Keevan kissé kínosan érezte magát. Hál az istennek nem Ganéj (értsd Takonypóc) mellet kapott helyet, így a vacsora viszonylag nyugodtan telt. Halvér aki mellette seggelt,szintén zavarban volt.
• Szóval...- próbált beszélgetést kezdeményezni- te is a sárkányokkal éltél. Ugye?
  A lány bólintott.
• Gondolom te is tudsz sárkányt megülni.
• Persze. - felelte Keevan halkan.
• És hol van a sárkányod? - a lánynak egy pillanatra marokra zárult a keze. Lehunyta a szemeit és mély levegőt vett. Körmei a tenyerébe vájtak.
• Meghalt. - válaszolta. Előre meredt az ételre. Többet nem beszélt.
  Halvér kénytelen volt a velük szemben ülő Maevvel beszélgetést lefolytatni.

A barna hajú lány aggódva meredt nővérére. A másik lány szomorúan rámosolygott. Legalább ennyi reakciót képes volt belőle ki húzni.
• Tudtad, hogy a gronkelnek robbanó tojása van?
• Persze. - felelte Maeve- És te tudtad, hogy a kaméleon sárkány csak életében egyszer rak tojást és akkor is csak ötöt?
• Nem, de te tudtad, hogy szárnyváltók képesek arra, hogy eltűnjenek az emberek szeme elől?
• És te tudtad, hogy a róka arcúak nem raknak tojást? Hanem elevenen szülik meg az utódaikat? - És ez így ment még jó ideig. A sárkány lexikonos pingpongozás még jó sokáig tartott. Keevan mosolyogva hallgatta őket.
  Astrid Valkával beszélgetett. Hablaty óvatosan figyelte őket. Láthatóan a két nő jól kijött egymással. Ebben a pillanatban Eret jelent meg az ajtóban.
  Keevan óvatlanul felnézett. A vér megfagyott az ereiben. Az emlékek megrohanták. Szeme előtt megjelent a felé száguldó háló képe, majd az a rosszul elsült manőver. Ahogy a jégtáblára zuhantak. A fájdalomra ami elöntötte, mikor megpróbálta megmozdítani a bal lábát. Eltört tudatosult akkor benne. A fájdalma még nagyobbra nőt mikor látta, hogy a sárkányából elfolyik az élet. Közelebb kúszott hozzá. Oda bújt a sárkányához, s könyörgött neki, hogy ne hagyja egyedül. Fény gyönyörű fehér bundáját beszennyezte a sűrű vörös vér. Noha Keevan nem tudta megállapítani, hogy tulajdon képen kié is. Belekapaszkodott, mint az élet utolsó morzsájába. Lehunyta a szemét és tiszta szívéből rimánkodott az égnek, hogy ne vegye el tőle legjobb barátját. Ám hiába. A vér veszteség gyorsan legyűrte, s elaludt a hidegben. Mikor két héttel később felébredt egyedül volt. Azóta csak egy arc jelent meg rémálmaiban. A vadász arca aki kilőtte a hálót. Az arc akinek tulajdonosa nem más volt, mint Eret,
  Keevanben nem is tudatosult, hogy felállt. Mindenki meglepetten meredt rá. Eret szemében felismerés csillant. Valka felállt, hogy lenyugtassa lányát. Az óvó mozdulatból Keevan rájött mindenre.
• Te tudtál erről!- kiáltott rá. - Mindenről tudtál és nem szóltál! Tudtál erről a mocsokról, tudtad, hogy itt van, miért nem mondtad el?! - A lány remegett. A lélegzett vételkor a levegő meg-meg akadt . Úgy érezte, hogy menten felrobban. Valka nem reagált semmit. Testbeszédéből nyíltan ki lehetett venni, hogy tudja hibát követett el. Ahogy azokkal a szomorú szemeivel meredt rá végleg kiakasztotta Keevant. A szürke szemű kicsapta az ajtót és ki menekült az éjbe.